Ma, a kilencedik hét első napján arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból. Már többször gondoltam rá, hogy írni kellene, maradandóvá tenni, szóra váltani, dokumentálni…de ma valahogy másként jelentkezett az – eddig szigorúan csak grafomán lényemből adódó – késztetés.
Ma reggel azt éreztem, hogy tudatni kell bárkivel, mindenkivel, hogy valaki érkezni fog hamarosan, és ettől minden megváltozik. Hiszen már meg is változott…
Senki nem látja rajtad, pedig te teljesen másnak érzed magad…a test változásai lassabbak a belső átalakulásnál; a várakozással, kérdésekkel, és – be kell ismerni – félelmekkel teli időszak hetek óta formál, s napról napra megmérettet: vajon 9 hónap elég ahhoz, hogy anyává válj?
Vajon szereted-e majd annyira, hogy mindenek elé helyezd, vajon helyt tudsz-e állni, lesz-e elég erőd?
Talán minden kismama felteszi ezeket a kérdéseket. És még rengeteg másikat…
A pozitív terhességi teszt(ek) – nem szégyen, ha néhány napig minden reggel a patikába vezetett az első utad – az első hetek “döbbenete” után (hiába tervezted, te lepődsz meg legjobban), az első vizsgálat után (amikor nem is érted, hogy az orvos miért nem küldi el az összes betegét, hogy CSAK VELED foglalkozzon, hiszen annyi kérdésed lenne)..az első rosszullétek után (pedig azt gondoltad, hogy te aztán biztosan nem), az első ijedség után (vírusfertőzés, persze semmilyen gyógyszert nem szedhetsz), az első hazugságok után (“gyógyszert szedek, azért nem ihatok”, “persze, vállalom jövő júniusban a munkahelyi kiküldetést”), s a sokadik olyan alkalom után, amikor szembesülnöd kell: mostantól már nem Te diktálod a feltételeket, nem Te szabod a határokat…hanem Ő. Ki is? Egyelőre egy 2 cm-es, egyforintosnyi súlyú apróság.
9. hét első nap
2011 október 31. | Szerző: lora26
Ma, a kilencedik hét első napján arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból. Már többször gondoltam rá, hogy írni kellene, maradandóvá tenni, szóra váltani, dokumentálni…de ma valahogy másként jelentkezett az – eddig szigorúan csak grafomán lényemből adódó – késztetés.
Ma reggel azt éreztem, hogy tudatni kell bárkivel, mindenkivel, hogy valaki érkezni fog hamarosan, és ettől minden megváltozik. Hiszen már meg is változott…
Senki nem látja rajtad, pedig te teljesen másnak érzed magad…a test változásai lassabbak a belső átalakulásnál; a várakozással, kérdésekkel, és – be kell ismerni – félelmekkel teli időszak hetek óta formál, s napról napra megmérettet: vajon 9 hónap elég ahhoz, hogy anyává válj?
Vajon szereted-e majd annyira, hogy mindenek elé helyezd, vajon helyt tudsz-e állni, lesz-e elég erőd?
Talán minden kismama felteszi ezeket a kérdéseket. És még rengeteg másikat…
A pozitív terhességi teszt(ek) – nem szégyen, ha néhány napig minden reggel a patikába vezetett az első utad – az első hetek “döbbenete” után (hiába tervezted, te lepődsz meg legjobban), az első vizsgálat után (amikor nem is érted, hogy az orvos miért nem küldi el az összes betegét, hogy CSAK VELED foglalkozzon, hiszen annyi kérdésed lenne)..az első rosszullétek után (pedig azt gondoltad, hogy te aztán biztosan nem), az első ijedség után (vírusfertőzés, persze semmilyen gyógyszert nem szedhetsz), az első hazugságok után (“gyógyszert szedek, azért nem ihatok”, “persze, vállalom jövő júniusban a munkahelyi kiküldetést”), s a sokadik olyan alkalom után, amikor szembesülnöd kell: mostantól már nem Te diktálod a feltételeket, nem Te szabod a határokat…hanem Ő. Ki is? Egyelőre egy 2 cm-es, egyforintosnyi súlyú apróság.
Oldal ajánlása emailben
X